Tartalom
Miért természetes, ha néha nehéz
Sokan úgy gondolják, a meditáció arról szól, hogy csend van a fejünkben, nyugalom a testünkben, és néhány perc után könnyebbnek érezzük magunkat.
A valóság azonban ennél sokkal hétköznapibb: a meditáció nem mindig könnyű, és ez teljesen rendben van.
Sőt, a nehézség nem hiba, hanem maga a gyakorlás része.
Ebben a cikkben szeretnék segíteni, hogy tudd, minden, amit most nehéznek érzel, teljesen normális, mások is hasonlókat tapasztalnak időnként. És abban is támogatlak, hogyan érdemes ezekkel a nehézségekkel foglalkozni.
„Túl sok gondolatom van.”
Ez az egyik leggyakoribb mondat, amit a gyakorlóimtól hallok. És teljesen érthető, hogy zavaró, amikor meditáció közben úgy tűnik, csak még több gondolat jelenik meg.
A jó hír: a meditáció célja nem az, hogy ne legyenek gondolatok.
A gondolkodás az elme természetes működése. Nem tudjuk, és nem is kell kikapcsolni.
A gyakorlás abban segít, hogy észrevedd, ha elkalandoztál és ilyenkor kedvesen visszahozd a figyelmed a jelen pillanatba. És ezt újra és újra megteszed, anélkül, hogy mérgelődnél az elkalandozás miatt.
Ez maga a meditáció.
Nem a gondolatok hiánya, hanem a figyelem irányításának a gyakorlása, kíváncsian és kedvesen.
„Nem tudok megnyugodni.”
Sokan úgy ülnek le meditálni, hogy azt várják: „most meg fogok nyugodni”. És amikor ez nem történik meg, könnyű azt gondolni, hogy valamit rosszul csinálnak.
Pedig a meditáció nem arról szól, hogy meg kell nyugodnod.
Sokkal inkább arról, hogyan tudsz együtt lenni a belső tapasztalataiddal (aggodalom, feszültség, harag) egy megengedő, kedves, együttérző módon.
Sokszor épp ez a „nem küzdés” hozza meg a változást. Hiszen minden állapot folyamatosan alakul, és ha nem feszülünk neki, nem akarjuk eltolni, gyakran magától is enyhül vagy akár el is múlik.
Ez a hozzáállás abban is támogat, hogy észrevedd, ha valami túl nehéz, és tudatosítsd, hogy bármikor elfordulhatsz tőle és gondoskodhatsz magadról.
„Feszül a testem, nem találom a kényelmet.”
Ez is nagyon gyakori. Ha új számodra a meditáció, teljesen természetes, hogy a tested jelez:
- zsibbadás,
- húzódás,
- kényelmetlenség,
- nyughatatlanság,
- vagy egyszerű „nem esik jól” érzések.
A meditáció nem a test fegyelmezéséről szól, nem szükséges végig mozdulatlanul ülni.
Ha valami kényelmetlen, dönthetsz úgy, hogy változtatsz a testhelyzeteden. Megmozgathatod a vállad, kicsit igazíthatsz a lábadon vagy a hátadon, áthelyezkedhetsz a széken, a párnán és – ha úgy esik jól – akár fekvő helyzetben is folytathatod a meditációt.
Nem teljesítményről van szó, hanem arról, hogy kapcsolódsz a testedhez, és gondoskodsz róla, miközben jelen maradsz.
„Unatkozom.”
Ez sokakat meglep: unatkozni meditáció közben teljesen normális. A modern világ állandó ingerei után a csend, a lassulás vagy egy egyszerű fókuszpont gyakran szokatlanul “kevésnek” tűnhet.
Az unalom legtöbbször azt jelzi, hogy:
• a figyelem keresné a megszokott pörgést,
• a „valamit csinálás” hiánya furcsa,
• még ismerkedsz a jelenléttel.
Az unalommal is ugyanúgy foglalkozunk, mint bármilyen más tapasztalattal a meditáció során: nyugtázzuk, hogy itt van, megengedjük, megfigyeljük.
„Nem érzem, hogy működik.”
Ez a mondat sokaknál megjelenik az első hetekben és teljesen érthető: a mindfulness nem gyors trükk, hanem egy folyamat, egyfajta belső érés.
A változás sokszor aprónak tűnik:
• kicsit több türelem,
• kicsit kevesebb automatikus reakció,
• kicsit megfontoltabb döntések,
• kicsit könnyebb elalvás,
• egy picit több kedvesség önmagad felé.
Nem harsány, és nem is egyik pillanatról a másikra történik. Viszont ezek a finom változások összeadódnak, és egymást erősítve igazán mély változást hozhatnak az életünkbe.
Egy rövid, szinte bárhol és bármikor gyakorolható meditáció, ha szeretnél egy kis szünetet tartani
Gyakorolhatod reggel a buszon, vagy sorban állva, akár a munkahelyeden is.
Ha most ülsz vagy állsz, a figyelmedet a talpak felé irányíthatod, és csak megfigyeled, milyen érzetek jelennek meg ott, ahol a talpak a talajhoz érnek. Talán érzékeled a talpak súlyát, nyomásérzeteket, lehet, hogy bizsergést, lüktetést tapasztalsz, melegséget, hideget, vagy bármi mást.
Nem kell semmit tenned — egyszerűen csak együtt lehetsz ezekkel az érzetekkel, ahogy most itt vannak.
Ha a figyelmed elkalandozna, gratulálhatsz magadnak, hogy észrevetted, és kedvesen visszairányíthatod azt újra a talpak érzeteihez.
Majd, amikor jólesik, folytathatod a napod.
Zárás
A meditáció nem arról szól, hogy mindig könnyűnek kell lennie. Sokkal inkább arról, hogy megtanulod észrevenni, mi történik benned, és finoman, kedvesen kapcsolódsz a tapasztalataidhoz.
