Tartalom
Mit jelent a tartós stressz, tartós idegrendszeri készenlét?
Sokan tapasztalják meg azt, hogy hiába várják a hétvégét, a szabadságot vagy néhány nyugodtabb napot, a kimerültség és a belső feszültség nem enyhül igazán. Mintha a pihenés nem érné el azt a pontot, ahol már elegendő lehetne. Többet alszol, próbálsz „kikapcsolni”, mégis megmarad egy állandó belső készenlét, egy
nehezen megfogható nyugtalanság.
Ilyenkor sokan magukat kezdik hibáztatni. „Valamit biztos nem csinálok jól”, „még többet kellene pihennem” – hangzik el belül újra és újra. Gyakran lemondanak olyan tevékenységekről is, amelyek korábban feltöltötték őket, mert úgy érzik, pihenni kell, és közben egyre kimerültebbé válnak.
Pedig ilyenkor többnyire nem a pihenéssel van a gond. Sokkal inkább arról van szó, hogy a stressz már olyan régóta van jelen, hogy az idegrendszer nem tud magától visszatérni a nyugalmi állapotba, még akkor sem, amikor látszólag semmi zavaró nem történik.
Jelek, hogy a stressz már túl régóta van jelen
A tartós stressz ritkán jelentkezik hirtelen, látványos formában. Sokkal gyakoribb, hogy lassan beépül a mindennapokba, és olyan tapasztalatokon keresztül válik észrevehetővé, amelyekhez idővel akár hozzá is szokunk. Emiatt könnyű azt gondolni, hogy „az élet már csak ilyen”.
Lehet, hogy azt veszed észre, hogy minden egy kicsit több erőfeszítést igényel, mint korábban. Hamarabb elfogy a türelmed, nehezebb fókuszálni, és gyakran érzed magad kimerültnek akkor is, ha látszólag nem történt semmi különös. Előfordulhat, hogy alszol eleget, mégis fáradtan ébredsz, vagy hogy pihenés közben sem tudsz igazán ellazulni. Az is lehet, hogy azok a dolgok, amelyek korábban örömet okoztak, most kevésbé érintenek meg, és gyakran jelen van benned egy belső hang: „csak éljem túl ezt az időszakot”.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a jelek önmagukban nem kórosak. Inkább arról adnak visszajelzést, hogy a szervezet alkalmazkodott a hosszabb ideje tartó fokozott terheléshez, túlélő üzemmódra kapcsolt, és ezért a valódi regeneráció egyre kevésbé válik elérhetővé számára.
Mi történik ilyenkor valójában a testben?
Amikor a stressz hosszabb ideig jelen van, a szervezet alkalmazkodni kezd hozzá. Ez nem pszichés gyengeség, hanem a test természetes reakciója arra, amit tartósan tapasztal. Az idegrendszer alapvető feladata a biztonság fenntartása, és ha azt érzékeli, hogy hosszú ideje nagy a terhelés, akkor ehhez igazítja a működését. Stresszhelyzetben a test készenléti állapotba kapcsol: gyorsabban ver a szív, az izmok megfeszülnek, bizonyos biológiai funkciók háttérbe szorulnak, mert a szervezet arra készül, hogy gyorsan reagáljon. Ez önmagában nem probléma, sőt rövid távon kifejezetten hasznos is lehet. A nehézség akkor jelenik meg, amikor ez az állapot nem tud lecsengeni, hanem tartósan megmarad.
Ilyenkor a készenlét állapota válik az alap működésmóddá. A gondolatok könnyebben kezdenek pörögni, a tudat gyakran problémamegoldásban ragad, a test nehezebben lazul el, az alvás felszínesebbé válhat, és a nyugalom érzése egyre kevésbé hozzáférhető. Mindez akkor is fennállhat, amikor látszólag nincs konkrét ok
az aggódásra vagy a feszültségre.
Fontos látni, hogy ez nem tudatos döntés kérdése, és nem lehet egyszerűen „kikapcsolni”. A test nem mérlegel, hanem korábbi tapasztalatok alapján működik. Ha hosszú ideig az volt a tapasztalat, hogy készenlétben kell állni, akkor ezt tekinti biztonságos állapotnak.
Miért nem elég ilyenkor az alvás és a passzív pihenés?
Ilyen helyzetben sokan ösztönösen még több pihenéssel próbálkoznak. Korábban lefekszenek, lemondanak programokat, igyekeznek „nem csinálni semmit”, abban bízva, hogy a szervezet előbb-utóbb utoléri magát. Ezek a lépések önmagukban nem rosszak, és rövid távon hozhatnak is némi megkönnyebbülést.
A nehézség ott kezdődik, hogy a regeneráció nem pusztán idő kérdése. Hiába van több alvás vagy több szabadidő, ha a szervezet továbbra is készenléti állapotban marad, akkor a pihenés nem tudja betölteni a valódi funkcióját. Ilyenkor bár fizikailag nem történik sok minden, belül mégsem jön létre az a nyugalmi állapot, amelyben a test valóban regenerálódni tudna.
Ezért tapasztalják sokan, hogy alszanak eleget, mégis fáradtan ébrednek, vagy hogy egy szabadság után sem érzik magukat igazán kipihentnek. Nem azért, mert rosszul pihennek, hanem mert a megpihenés képessége maga sérült a tartós készenlét miatt.
Fontos különbséget tenni a passzív pihenés és a regeneráció között. A passzív pihenés azt jelenti, hogy kevesebb a tevékenység, míg a regeneráció egy belső állapot, amelyben a szervezet képes elengedni a készenlétet. Ha ez az állapot nem érhető el, akkor a pihenés „felszínes” marad, és nem hozza meg azt a hatást, amit várnánk tőle.
Mit jelent ilyenkor a valódi regeneráció?
Amikor a stressz hosszabb ideje jelen van, a regeneráció ritkán történik meg magától vagy egyik napról a másikra. Ilyenkor nem arról van szó, hogy még több pihenésre lenne szükség, hanem arról, hogy a szervezetnek újra meg kell tanulnia megpihenni.
Ez a tanulás nem a kikapcsolás erőltetéséből áll, és nem is abból, hogy „jobban próbálunk ellazulni”. Sokkal inkább egy fokozatos folyamat, amely során a test és az idegrendszer újra és újra megtapasztalja, hogy van lehetőség kilépni a készenléti állapotból, és hogy a nyugalom nem veszélyes.
Hogyan segíthet ebben a mindfulness és az MBSR?
A mindfulness-alapú stresszcsökkentés (MBSR) nem gyors technikák gyűjteménye, és nem azt ígéri, hogy eltűnik a stressz az életünkből. Sokkal inkább egy tanulási folyamat, amelyben azt gyakoroljuk, hogyan reagáljunk tudatosabban arra, ami bennünk és körülöttünk történik.
A gyakorlás során tudatosítjuk, mi történik bennünk stresszhelyzetben:
- milyen testi érzetek jelennek meg
- milyen gondolatok indulnak el
- és milyen érzelmi reakciók kísérik mindezt.
Ezzel együtt felismerjük azt is, hogy ilyenkor mi a megszokott, automatikus működésünk – például az ingerültség, az aggódás, a túlkontrollálás vagy éppen az elkerülés.
A gyakorlás része az is, hogy megtapasztaljuk: ezek a reakciók gyakran nem segítenek, hanem inkább fenntartják vagy tovább erősítik a stresszreakciókat. Nem azért, mert „rosszak”, hanem mert így tanultunk reagálni.
Ezután azt gyakoroljuk, hogyan tudnánk másképp reagálni a stresszhelyzetekre. Olyan módon, amely nem fokozza tovább a belső feszültséget, hanem teret ad annak, hogy a stresszreakciók lecsenghessenek. Ennek hatására idővel könnyebbé válhat a visszatérés a nyugalmi működéshez, és csökkenhet a tartós készenléti
állapot.
A rendszeres gyakorlás során az idegrendszer fokozatosan megtapasztalja, hogy a nyugalom biztonságos állapot, és nem szükséges állandó készenlétben működnie. És minden egyes alkalommal, amikor nem automatikusan reagálunk, hanem tudatosabban fordulunk a tapasztalataink felé, az idegrendszer egy új mintát tanul. Idővel ezek az ismétlődő tapasztalatok összeadódnak, és támogatják azt, hogy a megpihenés képessége újra elérhetővé váljon.
Ha a leírtak ismerősek voltak, az önmagában fontos jelzés. Amikor a stressz tartóssá válik, nem több erőfeszítésre, hanem másfajta megközelítésre van szükség. Ha szeretnél erről többet megtudni, vagy megnézni, hogy számodra megfelelő lehet- e egy MBSR folyamat, jelentkezhetsz egy ingyenes, online konzultációra.
